Cey-Bert Róbert Gyula
Nincsmás út, csak a szabadság – Cey-Bert Róbert Gyula
Változatos, izgalmas, megrázó olvasmány. A főhős, Perkőy Imre, kézdivásárhelyi székely kapitány kalandos életén keresztül eljut az olvasó a prágai császári udvarból a mexikói kicse-mayák szabadságharcának dzsungel-háborújáig, az isztanbuli Topkapi palota fényűző szultáni fogadásától Bocskay István és Bethlen Gábor királlyá választásáig, a győztes szabadságharcuk világra szóló győzelméig. A Bocskay-Bethlen szabadságharc a székely-magyar vitézség és a magyar-török szövetség diadala, a győzelmes székely-magyar hadjáratok szívmelengető eposza. Dr. Csámpai Ottó a Nagyszombati Egyetem docense Történelem oktatásunkban leginkább vesztes szabadságharcokról beszélünk, kevés szó esik a győztes Bocskay és Bethlen szabadságharcról. Mindkettő nemzeti és vallásszabadságharc volt, mindkettő sikerében a török támogatás jelentős szerepet játszott. Bocskay és Bethlen református vallás-szabadságért vivott küzdelmét, Európa szerte elismerték, Bocskaynak szobra van Genfben, a "kálvinista Rómában". Bocskay és Bethlen korában a keresztény vallás-szabadságot nem a törökök, hanem a Német-Római Császárság, a Habsburg Birodalom ellenében kellett megvédeni! Ez a történelmi tény már egymagában cáfolja a Habsburg dogmát, hogy a törökök elleni háború a kereszténység védelmét jelentette. Nem volt másról szó, mint Habsburg érdekről, az osztrák, cseh és német tartományok védelméről. Magyarország egyszerűen csak csatatérnek, előre tolt védelmi vonalnak kellett a törökök megállítására, hogy ne Habsburg területek pusztuljanak, hanem vesszen inkább Magyarország! A Habsburg propagandát már a hajdúként harcoló szegénylegények sem hitték el, világosan látták, hogy a "két pogány" közül melyik a veszélyesebb a magyarság számára: "Rajtunk német dúl, rajtunk török jár, Tűzzel-vassal pusztul ország és határ! Az istentelen német annyi kárt tött már, Hogy hozzá képest mit sem tött török és tatár"! - mondja ki világosan egy jól ismert kuruc nóta "Te vagy a legény Tyukodi pajtás" méltatlanul elhallgatott harmadik versszaka.
Végvári oroszlánok – Élni és halni a hazáért – Cey-Bert Róbert Gyula
A cselekmény betekintést nyújt a végvári harcok kegyetlen világába. Az olvasó megismerheti Sólymosdy Imre fonyódi kapitányt és Gyulaffy László csobánci kapitányt, kivételes bajvívó hősöket, és átélheti velük a lesvetések, rajtaütések fortélyosan végrehajtott mozgalmas történeteit. A véres rajtaütések kíméletlen oroszlánküzdelmében a magyar és a török vitézek lelkéből idővel kiégett a gyűlölet salakja, jobban megismerték egymást, megtanulták tisztelni egymás vitézségét és rájöttek, hogy sok közös vonás köti őket össze gondolkodásukban, szokásaikban, hagyományaikban, népművészetükben, zenéjükben, amely végül is egymás elfogadásához, megbecsüléséhez vezetett.
1526 – a végzetes mohácsi úttévesztés – Cey-Bert Róbert Gyula
Bevezetés: A magyar történelemírás rendkívül egyoldalú módon elemzi a mohácsi csata történetét. Szemlélete évszázadok óta semmit nem változott: csak a csatavesztés körülményeit vizsgálják, kiemelve a vezérek felelősségét, a hibás döntéseket, a csatatér helytelen kiválasztását, a magyar haderő számbeli hátrányát és felkészületlenségét. Az erőviszonyokat ismerve ma már világosan látható, hogy a magyar seregnek semmi esélye nem volt a török haderővel szemben, s még akkor sem lett volna, ha Szapolyai János, erdélyi vajda és Frangepán Kristóf horvát hadai időben megérkeznek a mohácsi csatatérre. Ezt annak idején maga Tomori Pál fővezér is így látta és három hónappal a csata előtt azt tanácsolta a királynak, hogy kössön békét a törökökkel. A valódi kérdés az, hogy kinek az érdeke volt, hogy sor kerüljön a csatára? A magyarok érdeke? Bizonyosan nem! A magyarok érdeke az lett volna, hogy elkerüljék a biztos vereséget jelentő csatát. Az történt, ami előrelátható volt, és 1526. augusztus 29-én a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett. Mi volt a török hadsereg célja? Az ország megszállása? Nem! Beszéljenek a tények! Kinek hozta a legnagyobb hasznot a mohácsi veresé? A töröknek? Nem! Hát akkor kinek? Egyértelműen a Nyugatnak és a kor nyugati nagyhatalmának, a Habsburg Birodalomnak! A könyv mindezt világosan bemutatja.