Kitti Almási
Veszteségből nyereség, vereségből győzelem A lelki – Kitti Almási,Kolektív autorov
Nincs olyan ember, aki élete során legalább egyszer – de inkább többször – ne kerülne lelkileg a padlóra. Valamennyiünket érnek veszteségek, vereségek, kudarcok, ám mivel ezekben többnyire csak a szenvedést látjuk, az értelmet nem, pánikszerűen menekülünk előlük. „Nincs idő a fájdalomra!” – halljuk a tévéreklámban is, a fájdalom azonban igenis időt és teret követel magának az életünkben. Van, amikor képtelenség kivédeni – az egyetlen lehetőségünk, hogy megküzdjünk vele, azután erőnket újra összegyűjtve feltápászkodjunk a földről. Erre azonban kultúránk nemigen tanított meg minket, és környezetünk sem sokat segít a bíztatónak szánt, ám sokszor ostorcsapásként ható mondatokkal: Szedd már össze magad!, Ha nem csinálsz semmit, mitől várod, hogy jobb legyen? Nem gondolod, hogy kissé túlreagálod a dolgot? De mi segíthet annak, aki éppen mélységesen gyöngének, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak és szomorúnak érzi magát? Mi tesz képessé valakit arra, hogy súlyos csapások után is talpra álljon? Hogyan lehet a veszteséget nyereséggé, a vereséget győzelemmé alakítani? A modern pszichológia eszköztára és a hit, a spiritualitás útja egyaránt segítségünkre lehet a sikeres lelki megküzdésben; abban, hogy egy nehéz, fájdalmas életszakasz után újra – immár megerősödve – önmagunkra találjunk.
Hűtlenség… és ami mögötte van – Kitti Almási
"Miért épp a hűtlenséget választottam első könyvem témájául? Mert a rendelésemen jó ideje ez a leggyakrabban visszatérő probléma - alig akad olyan páciensem, akit valamilyen formában ne érintene. Persze felmerül a kérdés: egyáltalán mi az, hogy hűtlenség? Mit értünk ma megcsalás alatt? Amikor az Interneten felvetettük ezt a témát, parázs vita alakult ki a hozzászólók között. Volt, aki azt sem érezte annak, ha partnerén kívül szexuális kapcsolatot létesít másokkal is, hiszen - magyarázta - szabad lényeknek születtünk, nem lehetünk egymás tulajdonai és rabtartói. Más már annak a gondolatát sem bírja elviselni, hogy a társa rajta kívül mással is szívesen tölt időt - számára ez is árulás. Ezzel a könyvvel nem az a célom, hogy igazságot tegyek a szubjektív vélemények között, vagy moralizáljak - terapeutaként nem is tehetem, mert aki ítélkezik, az nem tud segíteni. Sokkal inkább az, hogy praxisom tapasztalatai alapján megmutassam, milyen gondokkal küzdünk ma ezen a téren, mert ami kirajzolódik előttem, az társadalmi méretű problémának tűnik. A hűtlenséggel azért érdemes foglalkozni, mert olyan sérüléseket okozhat, melyek nemcsak az adott kapcsolatra, de önbecsülésünkre és másokhoz való viszonyunkra is hatással vannak. Nem ritka például az alapvető bizalomvesztés, melynek nyomában szégyen, gyermeki kiszolgáltatottság-érzés, szenvedés és düh jár. Szeretném, ha akit érint a téma, az tudná: van esély arra, hogy egy csúnya történetből is önbizalmunkban - sőt, akár kapcsolatunkban - megerősödve kerüljünk ki. Sok olyan esetet láttam, ahol ez sikerült - ebben a könyvben megosztom, hogyan." (a Szerző)
Lezárás, Elengedés, Újrakezdés – Kitti Almási
Mi vár ránk egy szakítás vagy válás után, "újrakezdőként"? Milyen gátlásokat, félelmeket, kapcsolati mintákat viszünk magunkkal tovább, és mit tehetünk ezekkel a minket blokkoló tényezőkkel? Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus körbejárja a válás körüli elengedési folyamatot, megmutatja, miként gyógyíthatjuk meg a kapcsolatban szerzett sérüléseinket, és segít abban, hogy átlássuk, mi befolyásol minket egy új kapcsolatba lépve. Elárulja, mitől lesz jó élmény az első randi, miért vágyunk annyira a pozitív visszajelzésekre, és hogyan tisztázhatjuk a párválasztás során valódi, belső vágyainkat. Praxisa során szerzett tapasztalatait olvasmányos történetekkel szemléltetve kiderül, mivel érvényesülhetünk a párkeresők (olykor kegyetlen) piacán, illetve hogyan tudunk ebben az önismereti folyamatban visszatalálni a szabadsághoz és az önelfogadáshoz, vagyis önmagunkhoz.
Bátran élni – Félelmeink és gátlásaink leküzdése – Kitti Almási
Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket. Éljük-e így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be? Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások - gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló - véleményére. Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben önmagunkat cserbenhagyjuk. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: ,,És akkor mi van?!" Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte.
Veszteségből nyereség, vereségből győzelem A lelki – Kitti Almási,Kolektív autorov
Nincs olyan ember, aki élete során legalább egyszer – de inkább többször – ne kerülne lelkileg a padlóra. Valamennyiünket érnek veszteségek, vereségek, kudarcok, ám mivel ezekben többnyire csak a szenvedést látjuk, az értelmet nem, pánikszerűen menekülünk előlük. „Nincs idő a fájdalomra!” – halljuk a tévéreklámban is, a fájdalom azonban igenis időt és teret követel magának az életünkben. Van, amikor képtelenség kivédeni – az egyetlen lehetőségünk, hogy megküzdjünk vele, azután erőnket újra összegyűjtve feltápászkodjunk a földről. Erre azonban kultúránk nemigen tanított meg minket, és környezetünk sem sokat segít a bíztatónak szánt, ám sokszor ostorcsapásként ható mondatokkal: Szedd már össze magad!, Ha nem csinálsz semmit, mitől várod, hogy jobb legyen? Nem gondolod, hogy kissé túlreagálod a dolgot? De mi segíthet annak, aki éppen mélységesen gyöngének, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak és szomorúnak érzi magát? Mi tesz képessé valakit arra, hogy súlyos csapások után is talpra álljon? Hogyan lehet a veszteséget nyereséggé, a vereséget győzelemmé alakítani? A modern pszichológia eszköztára és a hit, a spiritualitás útja egyaránt segítségünkre lehet a sikeres lelki megküzdésben; abban, hogy egy nehéz, fájdalmas életszakasz után újra – immár megerősödve – önmagunkra találjunk.
Hűtlenség… és ami mögötte van – Kitti Almási
"Miért épp a hűtlenséget választottam első könyvem témájául? Mert a rendelésemen jó ideje ez a leggyakrabban visszatérő probléma - alig akad olyan páciensem, akit valamilyen formában ne érintene. Persze felmerül a kérdés: egyáltalán mi az, hogy hűtlenség? Mit értünk ma megcsalás alatt? Amikor az Interneten felvetettük ezt a témát, parázs vita alakult ki a hozzászólók között. Volt, aki azt sem érezte annak, ha partnerén kívül szexuális kapcsolatot létesít másokkal is, hiszen - magyarázta - szabad lényeknek születtünk, nem lehetünk egymás tulajdonai és rabtartói. Más már annak a gondolatát sem bírja elviselni, hogy a társa rajta kívül mással is szívesen tölt időt - számára ez is árulás. Ezzel a könyvvel nem az a célom, hogy igazságot tegyek a szubjektív vélemények között, vagy moralizáljak - terapeutaként nem is tehetem, mert aki ítélkezik, az nem tud segíteni. Sokkal inkább az, hogy praxisom tapasztalatai alapján megmutassam, milyen gondokkal küzdünk ma ezen a téren, mert ami kirajzolódik előttem, az társadalmi méretű problémának tűnik. A hűtlenséggel azért érdemes foglalkozni, mert olyan sérüléseket okozhat, melyek nemcsak az adott kapcsolatra, de önbecsülésünkre és másokhoz való viszonyunkra is hatással vannak. Nem ritka például az alapvető bizalomvesztés, melynek nyomában szégyen, gyermeki kiszolgáltatottság-érzés, szenvedés és düh jár. Szeretném, ha akit érint a téma, az tudná: van esély arra, hogy egy csúnya történetből is önbizalmunkban - sőt, akár kapcsolatunkban - megerősödve kerüljünk ki. Sok olyan esetet láttam, ahol ez sikerült - ebben a könyvben megosztom, hogyan." (a Szerző)