Poézia - antológie
Zmením ak sa teším – Stanislav Háber
V poradí pätnásta zbierka poézie Stanislava Hábera sa zaoberá myšlienkami ľudského osudu. Osud každého človeka je previazaný vzťahmi. Vzťahy ľudí sú zasa podľa autora vždy poznačené chýbajúcou, nachádzajúcou a trvalou láskou, ktorá sprevádza človeka počas jeho života. Od individuálneho poznania Háber prechádza k zovšeobecňujúcemu chápaniu sveta. Napriek tomu nestanovuje definície. Naopak, ponúka cesty, ako sa k poznaniu dostať. Z tohto pohľadu má zbierka meditatívny charakter. Môžeme hovoriť o pokuse do poézie dostať zašifrované mantry. Nie je nutné ich opakovať. Čítaním Háberových veršov sa nám totiž tieto mantry odkrývajú. Stávajú sa rozpoznateľné. Háberová poézia je tak čímsi ako príručkou, ako dešifrovať kódy osudu.
Moje presné vidiny – Dragan Jovanović Danilov
Čítajúc zbierku poézie v Srbsku uznávaného básnika Danilova má človek pocit takej dynamiky a prekvapenia, akoby autor pálil svoje verše z poetického samopalu - neočakávane, drzo, bez akejkoľvek bázne pred čímkoľvek, no presne. Tie zásahy sú mierené na čitateľa a ten sa skrúca z neočakávaných pocitov, pripomenutých príbehov, či cudzích autorových predstáv, ktoré sa mu náhle miešajú do vlastných zážitkov, dramatických chvíľ, čo zažil. Pretože Danilovov jazyk je dokonale obrazotvorný. Niekedy stačí slovo-dve a dokáže v čitateľovi vzbudiť zamýšľaný obraz. Inokedy je to rýchla dráma poskladaná do voľných veršov. Danilov často tematicky siaha k intímnym spomienkam, k rodinným vzťahom. Svoje deti aj predkov pár ťahmi noža-pera pitve neúprosne presne, až má čitateľ pocit, že ich dôverne pozná. Danilov si vo svojej vlasti získal priazeň čitateľov a za dvadsať rokov plodného života vydal 14 básnických zbierok. Prekladateľ Martin Prebudila zachoval odkaz i obsah diela, pretože verše i v slovenčine účinne režú do živého.
Mám malý kúsok raja slabých – Stanislav Háber
Mám malý kúsok raja slabých je zbierkou milostných a predsa filozofických tém. Stanislav Háber ich rozoberá v dialógu tradične s milovanou osobou. Spolu prechádzajú rajom, ale aj peklom tohto sveta plného bolestí, sklamaní a najmä nádeje. Zároveň autor kriticky rozoberá situácie medziľudských vzťahov. V nich sa nestotožňuje s poklesnutými morálnymi zásadami doby. Niekedy preto používa aj expresívnejší slovník. Tak sa mu darí zvýrazniť rozpor medzi tým, čo sa dá nazývať všeobecnou morálkou a individuálnymi hriechmi. Od individuálnych hriechov je totiž už len malý krok k individuálnemu poznaniu. Toto poznanie je síce originálne a osobitne podané, ale obsahuje pravdy, ktoré prežívajú a budú prežívať ľudia v akejkoľvek dobe na akomkoľvek mieste sveta. Preto Háberova zbierka už v názve evokuje hlbší ponor do ľudského trápenia.
Fľaky na jej rukách – Mirko S. Božić
Zbierka reflexívnej lyriky, často aj pochmúrnej, beznádejnej, o moderných medziľudských vzťahoch a vnímaní sveta očami mladej generácie vytrhnutej z tradičných hodnôt, nastavuje poetické zrkadlo spoločnosti. Súčasne však i sama zbierka zrkadlí nové trendy, nové pointy básní, či východiská, ako sú typické postmodernistické úniky z reality, napr. cez drogy. Autorov poetický jazyk je detailne opisný, vťahujúci do emócií, či už v pozitívnom alebo negatívnom zmysle, niekedy je aj hrubý, ako dnešná mládež býva. Fľaky na jej rukách (vydal Spolok slovenských spisovateľov, 2015) sú z pera mladého chorvátskeho básnika, ktorého domáca kritika ako debutanta v roku 2000 ovenčila literárnou cenou. Odvtedy má na konte tri zbierky básní. Božićove voľné verše s provokujúcimi vnemovými námetmi do slovenčiny preložil o generáciu starší Slovák narodený v zahraničí, Miroslav Demák, pôvodom zo Srbska. Táto tvorivá dvojica sprostredkováva slovenskému čitateľovi zaujímavý pohľad do mladej chorvátskej tvorby, čo prispieva k vzájomnej komunikácii našich slovanských národov.
Báseň je kočka – Lo Ching
Básně, prózy a malby čerpající inspiraci jak z čínského klasického básnictví a tradiční krajinomalby, tak i z moderní světové poezie a evropského výtvarného umění nabízejí vhled do osobitého světa hravé kreativity a nespoutané imaginace jedné z nejvýraznějších postav současné tchajwanské literární a výtvarné scény.
A szeretet jókívánságai
Kívánom neked a napfény ízét és melegét, hogy minden, ami az életben szép, kísérjen téged szüntelen." - Thalasszinosz "Engedd, hogy úgy szerethesselek, ahogy én téged szeretni szeretnélek. Egyszerűen annak, aki vagy." - Kalimonasz "Nem kell mást tennünk, mint szeretni egymást, hogy szerethessük az egész világot." - Tatiosz A szeretet jókívánságai azok a szépségek, amelyeket szeretetből adunk egymásnak ajándékba.
Antologie esesáckých básní – Piotr Macierzyński
„Je možná poezie po Osvětimi?“ Ptal se známý polský básník Tadeusz Różewicz. „Je možná poezie o Osvětimi?“ Ptal se známý polský básník Piotr Macierzyński. „Je možná poezie o Osvětimi!“ Odpovídá Petr Štengl a vydává Antologii esesáckých básní v češtině. Poezie obětí i poezie vrahů, mučených i katů, přeživších i zplynovaných… Piotr Macierzyński se pustil na velmi tenký led a neutopil se. Dokázal zpracovat toto výjimečně náročné téma, které se dlouho považovalo za nezpracovatelné veršem. Mimochodem tak záporně odpovídá na otázku, zda existují témata, která do poezie nepatří. Moderní jazyk, staré téma, moderní poezie, stará bolest. Na holocaust by se nemělo zapomínat ani po sedmdesáti letech a Macierzyńského poezie je vhodným připomenutím.
Labyrint – Mojmír Drvota
Tři dosud nevydané texty spisovatele a dramatika Mojmíra Drvoty obsahují soubor Labyrint krátkých reflexí lidského chování a přírodních jevů a dvě novely. Obě probírají zdánlivě absurdní problém, který však postavám vedoucím dialog slouží jako pouhá záminka k tomu, aby při stále hlubším ponoru k jeho podstatě zároveň odhalovaly lidský úděl. Drvota ve svých textech vždy rád provokuje, ať porušováním tradičních lineárních postupů nebo stylem a náročností textu. Autor ví, že naprosto zásadní je nejen potřeba nacházet odpovědi, ale i otázky, a neváhá vedle sebe stavět racionalitu a iracionalitu. Jeho svět je vždy pevně vystavěný, zcela ojedinělý a prodchnutý ironií, ale není povrchní. Ve svém pohledu si Drvota vytváří odstup a nachází se jakoby mimo dobro a zlo, mimo dobu a čas.
Józan, okos mérték – Arany János füveskönyve – János Arany
Petőfi Sándor versei – István Pion
"Petőfi a hős, Petőfi a vátesz, Petőfi a nemzeti ikon" - Pion István lelépteti a költőt a piedesztálról, s versválogatása épp azt mutatja meg a fiataloknak, ami közös bennük. De megmutatja azt az utat is, amin a korabeli lázadó kamasz a szabadság leginkább elkötelezett, s azért áldozatra is kész hívévé válik. Emberi léptékkel.
Balladák – János Arany
Arany János jól ismert balladáit újraolvasva mindig meglepetést okoznak modern, szaggatott-kihagyásos elbeszélésmódjukkal. A líra és az elbeszélés határait folyamatosan egymásba nyitva Arany új, távolságtartóbb, közvetettebb költői megszólalást hozott létre a romantika énközpontúságával szemben, ami alkalmat adott neki az elmélyült lélekábrázolásra is. Másrészt ezek a történetek a kísértethistóriák hagyományába illeszkednek, ami miatt a mai napig töretlen a népszerűségük. Mivel Arany esetében nem lehetséges a műfaj körülhatárolása - ő maga is bizonytalanságban hagyta az utókort arról, mely verseit tekintette balladának -, a kötet válogatója, Szilágyi Márton irodalomtörténész arra törekedett, hogy - a démonikus világ megjelenítésének tendenciáit szem előtt tartva - Arany legismertebb balladáinak körét ritkábban közölt szövegekkel tágítsa.
József Attila versei Gábor Tamás Indiana válogatásában – Tamás Gábor
Egy gyűjtemény mindig arról is szól, amiből / akitől gyűjtenek, és arról is, aki gyűjt. Aki kiválogatja egy festő össze képe közül azokat, amelyek egy kiállítás terében elférnek és a falra kerülnek, az nemcsak a festőről vall, hanem - a képek kiválogatásában, és azon keresztül a képekben - önmagáról is. József Attila huszonnyolc-huszonkilenc éves korában készített a korábbi költészetéből egy válogatott kötetet, és ahhoz nagyon szigorúan átválogatta mindazt, amit korábban írt. Indiana válogatása vitatkozik ezzel: egészen másokat emel ki, főleg a 16-20 éves József Attilát szereti, azt középiskolás, majd egyetemista-fiatal értelmiségi költőt, aki keresi önmagát, a saját hangját, a saját mondanivalóját, aki meg akarja alkotni a saját költészetét. Aki még nincs kész, hanem forrongásban van, akiben az indulat már erős, de a formát még keresi. Könnyebb lenne vele azonosulni? Jobb slammer lett volna fiatalon, és jobb költő lett belőle felnőttként? Ereje a szabálytalansága? Szépségek a mutálásban? Bizonyára sokaknak lesz ez a József Attila váratlan, újdonság, felfedezés.
Po komunismu stále důležití? – Andrew Baruch Wachtel
Autor vychází ze své akademicky teoretické i vydavatelsky praktické zkušenosti dvou desetiletí, kdy se profesně věnoval literatuře východní Evropy jako překladatel, literární kritik i vydavatel. Studie rekapituluje literární život a roli spisovatelů ve východní Evropě v posledním půlstoletí. Wachtel zkoumá politické, sociologické i literární podmínky spisovatelů za komunismu a po jeho pádu. Podle něj po roce 1989 skončila spisovatelská utopie vytvořená komunistickými režimy (spolu s nespornou politickou represí zažívali jak oficiální, tak i neoficiální autoři relativně vážené postavení a byli součástí politického a kulturního diskurzu) a autoři se ocitli v realitě, kde si mnozí z nich musí vydělávat jinak než perem a kde se kultivovaná spisovatelská prestiž postupně zhroutila.
Lístky – Bohumila Grögerová
Bohumila Grögerová (19212014) patří k nejvýraznějším osobnostem naší literatury. Její dílo, po dlouhou dobu nerozlučně spjaté s tvorbou Josefa Hiršala, bylo mnohokrát oceněno u nás i v zahraničí. Knížka Lístky čerpá z jejích pracovních zápisků, citací a poznámek, je tedy jakýmsi nahlédnutím do myšlenkového a tvůrčího světa autorky.
O válce – Mojmír Grygar
Mojmír Grygar v esejistických úvahách o válce jako zvláštním společenském fenoménu se pokouší odpovědět na palčivé otázky, které dnes zaměstnávají veřejnost na celém světě. Osnovu knížky tvoří otázky o příčinách válek; o tom, kdo je odpovědný za jejich vznik a průběh; o různých typech válek; o měnícím se postavení vojáků v průběhu časů; o právních a etických otázkách války; o vynálezu atomové pumy; o kategorii válečného zločinu a trestu; o šancích mírového jednání a o charakteru možné budoucí války. Autor se inspiroval klasickými i aktuálními studiemi, esejemi a dokumenty stratégů, sociologů, filozofů, právníků, etiků, kteří se zabývali proměnlivým fenoménem války. Teoretické závěry ověřoval historickými prameny od biblických dob a antického starověku (Plutarchos), od středověké dvorské kultury až po kroniky válek 20. století. Zvláštní pozornost je věnována období studené války a dnešním válečným konfliktům v Afghánistánu, v Iráku, Sýrii, v arabských zemích a na Ukrajině. Kapitoly věnované rozboru příčin a průběhu válek otevírají nejnaléhavější otázku dneška podaří se velmocím dosáhnout dohody, založené na vzájemném respektu, dělbě moci a spolupráci? Zvítězí rozum nad instinkty?
Básne SK/CZ 2017 – Kolektív autorov
Zborník najlepších prác 7. ročníka literárnej súťaže Básne SK/CZ 2017, ktorého sa prvýkrát mohli zúčastniť aj autori/ky s českými príspevkami. Vyhlasovateľmi súťaže boli literarnyklub.sk - občianske združenie, Psí víno - časopis pro současnou poezii a vydavateľstvo Fra. Príspevky hodnotila porota v zložení Michal Habaj (predseda poroty), Jakub Řehák a Peter Milčák. Do 7. ročníka bolo zaslaných 624 súťažných príspevkov. Zborník obsahuje cyklus básní Noční převádění mláďat víťazky Simony Rackovej a diela ocenených finalistov: 2. miesto: Marián Milčák (Wignerov priateľ) Petr Mezihorák (Přiblížení) Prémie: Marek Grajciar (Rozplynutie) Pavel Jonák (Ztráty paměti) Matěj Lipavský (Banánovky) Martin Melicherčík (Mŕtva kaviareň) Jakub Pecháček (Nulové světlo) Jan Těsnohlídek (Nové básně) Martin Vlado (cheppott schramot)
Ars Poetica 2017
Bori notesz – Abdai dokumentumok – Miklós Radnóti
1946. augusztus 12-én Lustig Ignác, a győri izraelita hitközség elöljárója rőfösüzletében egy csomagot adott át Gyarmati Fanninak. Ebben voltak azok a dokumentumok és tárgyak, amelyeket az abdai tömegsír exhumálásakor a 12-es számmal jegyzőkönyvezett holttest ruházatában találtak. Személyes iratok, igazolványok, levelek, fényképek és egy jegyzetfüzet, amely Radnóti Miklósnak a bori munkaszolgálatban 1944 júliusa és október 31. között szellemi erejének megfeszített koncentrációjával írt utolsó tíz versét tartalmazta. Kötetünk ennek a csomagnak a tartalmát közli, kiegészítve azzal az öt kézirattal, amelyet a munkatábor felszámolása előtt Radnóti Miklós barátjának, Szalai Sándornak adott át. A Bori notesz néven ismertté vált jegyzetfüzetben épp ennek az öt versnek a szövege rongálódott olvashatatlanná. Radnóti halálának tisztázatlan körülményei, a kéziratok története, az exhumáláskor előkerült különféle dokumentumok tartalma és állapota olyan kontextusba helyezi verseinek szövegét, amelyben léthelyzet és műalkotás kivételesen szoros kölcsönhatásba kerül. Ezért olyan értékesek azok a dokumentumok, amelyek testi pusztulásának nyomait és költői képzeletének utolsó fellobbanásait egyszerre őrzik.
Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta – Kolektív autorov
Ez a kötet a magyar irodalom legismertebb verseit és azok átiratait tartalmazza. A kortárs irodalom kétszemélyes száguldó kommandója, a Lackfi János-Vörös István duó az Apám kakasa gyerekversátiratainak sikere után rávetette magát gimnáziumi kedvenceinkre meg nemkedvenceinkre, és az Ómagyar Mária-siralomtól az Erőltetett menetig maivá formálták a magyar irodalom legnagyobb verseit. Hány diák ismétli sziszegve, hogy tiszta szívvel betör, ha kell, embert is öl? Hányan ábrándoznak arról, hogy Párizsban járt az ősz? Hányan sóhajtják, hogy ez a sok szépség, mondd, mire való? Hányan viccelődünk vele, hogy isa, por és homou vogymuk, ez a három? A vadonatúj versvariációk kicsit másról szólnak. Arról, hogy Isten áldd meg a magyart belső széthúzással. Vagy hogy na, srácok, még mi van széles e suliban szebb dolog az tornánál? Vagy hogy a tanárok idegére rámegyünk, rámegyünk, mert nincsen többé már agyunk. Vagy hogy megöl a dinófejű nagyúr. Vagy hogy Csaba bácsi nagy titokban a portfólióját mossa. Vagy hogy süvölt a tornéjdó a sztormi szkáj alatt. Vagy hogy lökött bulizásnak áldott szép ideje! Röpdösnek a poénok, de nem csak ez a lényeg. Hanem hogy gúnyosan, merengve, örvendezve, mérgelődve, viccesen ámulhatunk rá közös dolgainkra, csapatépítő tréningre és budai büdösvízre, eltévedt zombira és hajnali gyilkosságra, sulibulira és világvégére. Életre, halálra.
Roncs szélárnyákában – Péter Závada
Sedm věků ženy – Natálie Nera
Nápad sestavit a vydat antologii básní na pomoc obětem domácího násilí se zrodil z jednoduché elektronické korespondence mezi dvěma kamarádkami z dětství, které spojuje jak láska k literární tvorbě, tak neblahá osobní zkušenost s domácím násilím. Od prvního nápadu k realizaci uběhly dlouhé tři roky vzletu a pádu, nadějí a téměř úspěchu. Editorka a autorka Natálie Nera knihu sestavila tak, aby se co nejpříjemněji četla, aby rytmus seřazených básní nepůsobil rušivě a aby si snad každý našel to, co ho nejvíce osloví. Slova mohou nejen zranit, ale dokáží i povzbudit. I lidé, kteří při slově „poezie“ protáhnou obličej, protože si vzpomenou na školní výuku, kdy si museli při hodinách literatury vymýšlet, co tím chtěl básník říci, v ní v obdobích velkého životního vypětí hledají a nacházejí útěchu i odpovědi - při rozchodech, rozvodech, úmrtích v rodině, svatbách, narození dětí... Přišel čas si připomenout, že slovo není jen akademickým cvičením teoreticky připravených vzdělanců, ale že má co dát každému, kdo je ochoten se dívat a naslouchat. Natálie Nera vlastním jménem Natálie Dunn, je autorkou prozatím dvou vydaných románu, mnoha článku a básní psaných jak česky, tak anglicky. Svou literární pout začala již v deseti letech v dnes již legendárním Klubu mladých autoru pod vedením Z. K. Slabého. Po studiu žurnalistiky pracovala několik let zejména v tištených médiích. Poté se vydala na osobní pout Evropou - strávila dva a pul roku v Litvě a od roku 2004 žije ve Velké Británii. Dum v Haydon Bridge v hrabství Northumberland obývá spolu se svým britským manželem a dvěma dětmi.
A nap, amikor megtaláltam a boldogságot – Laurent Gounelle
A kötet San Franciscóba kalauzolja el olvasóit. Jonathan, a főhős az exével dolgozik együtt, ami frusztrálja, ráadásul van egy közös lányuk is. Cégtársa felajánlja, hogy megvásárolja tőle az egész üzletet, mely elgondolkodtatja. Ekkor találkozik egy cigányasszonnyal, aki azt jósolja neki, hogy meg fog halni. A férfit megrázzák a hallottak, ezért azonnal elmenekül a helyszínről, bejelentkezik az orvosához, de közben dühös is magára, hogy ennyire befolyásolható. Meg akarja keresni a cigányasszonyt és magyarázatot találni a történtekre, de csak a nővérét találja meg, aki ugyanazt jósolja neki és azt mondja, örüljön, hogy egyáltalán még életben van. Jonathan maga alatt van, próbál visszatérni a régi kerékvágásba, elmegy az orvoshoz, aki nem talál semmi betegségre utaló jelet. Jonathan képtelen folytatni régi életét abban a tudatban, hogy csak pár hónapja maradt hátra, ezért úgy dönt, hogy szabadságot vesz ki. Meglátogatja Margie nénjét, aki azt mondja neki, hogy az ember élete vége felé jön rá, a bosszúságok nagy része világnézetünkből fakad. Jonathannak úgy tűnik, hogy napjai felgyorsultak, sokat túrázik a környéken. Először elszigeteltnek érzi magát, majd egyre inkább közelebb kerül saját magához és a Földhöz. Idővel már nem érdekli a jóslat, csak a jelen, a megélt pillanat. A természet visszaadja neki mindazt, amit a társadalom elvett tőle és ezzel kezdetét veszi új élete...
Ki talál ki? – Erdélyi dallam – András Csíki
"Csíki András (Nyárádszereda, 1980) második kötetének címéül nyugodtan választhatta volna a Transzilván taktust, egyezően a hangulatot nagyban meghatározó verssel: "Nagyapák sírján / körbevágott árnyék: / kupecek, kápók - / ember verte tájék". Erdély - a szülőföld - dallama ugyanis ott lüktet az alkotásokban s ez ellen a szerző, érezhetően, nem is kíván hadakozni. A könyv öt év terméséből áll össze, egyes darabjai ismertek lehetnek a Magyar Napló vagy a Hitel folyóirat olvasói előtt.